Pályaváltók: külföldön újraépítettem a karrieremet

Interjú Horányi Ildikó portré fotográfussal és Modernkori Társalkodónővel

A Pályaváltók blog interjú sorozatban olyan nőkkel beszélgetek, akik sikeres karrierváltást vittek véghez. Célom az, hogy a történetük erőt adjon annak, aki éppen pályamódosításon gondolkodik. Interjúalanyaim által olyan felismerésekre és tanulságokra jöhetsz rá, ami motivációt adhat számodra is, hogy bátran elindulj a saját utadon.

Ildikó mesél nekünk arról, hogyan változtatta meg az életét a pályaváltása. Milyen félelmei, nehézségei voltak az út elején, valamint mi az, ami segített neki.

Mit dolgoztál a karrierváltásod előtt?

Igazgatásszervezőként, majd jogászként végeztem, és évtizedeken keresztül ezen a pályán is dolgoztam.

Mi hozta el a váltás gondolatát az életedbe?

Közel 40 éves voltam, amikor két kis gyerekkel külföldre költöztünk a férjemmel. Tudtam, hogy ezekkel a diplomákkal Németországban nem fogok tudni boldogulni, tehát más irányba kell terelnem a karrieremet. Egy darabig háztartásbeliként funkcionáltam, hiszen a legfőbb szempont az volt, hogy a gyerekek beszokjanak az idegen környezetbe, és a család lelkileg jól legyen. Azonban tudtam, hogy ez számomra hosszú távon nem lesz opció, mert fontos nekem, hogy a munkámban is kiteljesedhessek.

Hogyan találtál rá az új hivatásodra?

Nagyon sokat töprengtem merre induljak, rengeteget foglalkoztam az érzéseimmel és gondolataimmal. Majd egyszer csak megszületett az ötlet, eszembe jutott, hogy gyerekkorom óta van egy hobbim, a fotózás, miért ne foglalkozhatnék ezzel. Ezen felbuzdulva el is végeztem egy 2 évig tartó hivatalos képzést, melynek végén portré fotográfus lettem.

Voltak-e nehézségeid az induláskor?

Nem volt egyszerű, hogy egy idegen országban, idegen nyelvterületen vállalkozóként kilépjek a piacra, és képviseljem a saját értékeimet és tudásomat. Nagyon alapos előkészületek előzték meg ezt a színrelépést, készítettem weboldalt, névjegykártyát, minden engedélyt beszereztem és végeztem piackutatást. 50 éves voltam ekkor, és pályaváltóként bátran vállaltam önmagam.

Mit tapasztalsz, kinek hasznos elmennie egy ilyen fotózásra?

Egyszer egy ügyfelem azt mondta nekem, hogy amit csinálok receptre írná fel mindenkinek. A munkámat nem úgy kell elképzelni, hogy egy "szimpla" fotósorozatot készítek, hanem az emberek lelkével is foglalkozom, felkészítem őket, hogy a kamera előtt meg merjenek nyílni, ezáltal pozitívan hasson a folyamat az önbizalmukra is. Úgy gondolom, egy vállalkozónak egy ilyen fotózás kifejezetten szükséges, de akár az egyén magánéletébe is hozhat változásokat, hiszen nem egyszer előfordult, hogy a fotózásnak köszönhetően nőtt a klienseim önértékelése, és másképp kezdtek el működni a mindennapokban. Nagyrészt nőkkel dolgozom egyéni portréfotózásokon, és nagyon fontos küldetésemnek tekintem, hogy pozitívan befolyásoljam a nők önértékelését a munkám által.

3 évvel ezelőtt egy súlyos betegség felforgatta az életedet. Milyen változást hozott ez el a karrieredben?

A betegség és a gyógyulás hatására elmondhatom, hogy elkezdtem egy kicsit másképp nézni a világra, sok mindent átértékeltem az életemben. Valahogy úgy hozta a sors, hogy a korábban fotózás előkészítésénél is nagy nyomatékot kapó beszélgetésekre még nagyobb hangsúly került. A betegségem alatt jöttem rá, hogy mennyire jól esik, amikor kibeszélhetem magamból az érzéseimet, kételyeimet, és ráébredtem arra az emberekkel való kapcsolódás során, hogy nemcsak nekem van erre igényem, hanem másoknak is. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamilyen beszélgetős-támogató tevékenységgel akarok foglalkozni a fotózástól függetlenül. 3 év érés és előkészítés után indult el az "Ildikónak elmondhatod" nevű szolgáltatásom.

Mit takar ez az új tevékenység?

Azt szoktam mondani, hogy társalkodónő vagyok a XXI. században. Ez nem coaching, nem mentoring, inkább időt és teret biztosítok az embereknek arra, hogy kimondják a bennük lévő érzéseket, és ítéletmentes figyelmet kapjanak. Azt tapasztalom, hogy a mai világban kevés lehetőségünk van arra, hogy őszintén megnyílhassunk, és megkapjuk a másik embertől az értő hallgatást.

Alkalmazotti lét, külföldre költözés, pályaváltás, majd vállalkozóként egy új szerep. Dúltak-e benned félelmek vagy kételyek? Ha igen, hogyan győzted le ezeket?

Persze, hogy voltak kételyeim. Itt kell elmondanom, nagyon hálás vagyok, hogy van mellettem egy olyan férj, aki végig a támaszom volt, biztatott a lenteknél vagy ötletelt velem. Ő találta ki például a fotós vállalkozásom szlogenjét is, ami most is szerepel minden felületemen: "Megmutatom benned is a szépet!". Egy vállalkozás felfuttatása, beindítása időbe telik, sok bukkanót rejthet, és nagyon sok múlik azon, hogy valaki támogat-e, vagy azt mondja, hagyd már, ez neked nem megy! A külföldre költözés és egyben egy pályaváltás riasztónak tűnhet, ennyi év távlatából már úgy könyvelem el magamban, hogy nem volt az.

A férjeden és családodon kívül volt-e bárki, aki támogatott a vállalkozás indításban?

A fotós vállalkozásomnál mindent egyedül építettem fel a nulláról. Én szerkesztettem a szórólapokat, raktam össze a weblapom tartalmát, találtam ki a social megjelenésemet. Az "Ildikónak elmondhatod" beszélgetős szolgáltatásomnál már több szakember segítségét is kértem. Itt már sokkal tudatosabban építettem fel az egész folyamatot, és önmagamat is ebben az új szerepben. Emberek lelkével dolgozni csodálatos érzés, de egyben felelősség is, nagyon sokat képeztem magam, hogy ezt jól csinálhassam, és kristálytisztán meg tudjam húzni a kompetencia határaimat is.

Mit adott az életedhez a karrierváltás?

Egy hatalmas szabadságérzetet kaptam azáltal, hogy magam mögött hagytam az alkalmazotti lét kereteit. Úgy érzem sokkal jobban ki tudtam bontakoztatni a kreatív energiáimat. Lelki felszabadultságot kaptam a szakmai szabadság által. Egyszerűen azt érzem, hogy a munkám boldoggá tesz és kiteljesedtem a vállalkozásomban.

Hogyan látod magad a közeljövőben, milyen céljaid vannak?

Célom az, hogy mindkét tevékenységemet minél több nőhöz el tudjam juttatni, ezáltal pedig hozzájáruljak az önbizalmuk és önbecsülésük növekedéséhez. Azt érzem, hogy nagyon a helyemen vagyok jelenleg a munkámban, és vágyom arra, hogy minél több embernek adhassak lelki támogatást, hogy boldogabbak legyenek.

Mit üzennél azoknak, akiknek megfogalmazódott a fejükben a váltás gondolata, de még nem mernek belevágni?

Könnyű azt mondani, hogy gyerünk, csináld, de ez közel sem egy ilyen egyszerű lépés, meggondolatlanul ugrani a semmibe nem célszerű. Képmutatás lenne egy ilyen álpozitív biztatás, hogy csak vágj bele, és biztos sikerül. Nagyon sok összetevőt meg kell előtte vizsgálni: az önismereti vonatkozású kérdéseket, az anyagi tartalékokat, az ötlet megvalósíthatóságát, vállalkozás indításnál a piacra lépés feltételeit, a meglévő és fejlesztendő kompetenciákat. De ha megtetted a szükséges előkészületeket és a szívedben azt érzed, hogy ez lesz az utad, akkor viszont indulj. Keresd meg azt a közeget, ahol támogatnak és bátorítanak téged.

Nagyon köszönöm Ildikónak, hogy interjúalanyom volt, és megosztotta a történetét velünk. Remélem sok nő tud motivációt meríteni belőle a változás elindításához.

Ildikó munkásságát itt tudjátok követni:

https://portrait-moment.com

https://www.facebook.com/horanyi.ildiko.fotografus

https://www.facebook.com/Ildikonakelmondhatod